Hermann János

1941. augusztus 17-én született, kőhajításnyira attól a még  régi arcát mutató Óbudától, mely egész kiskamasz kora  hangulatát meghatározta, beleértve az utcákat hétvégeken  ellepő profi és amatőr festők látványát, s az egynémely ház  ablakán kiszűrődő élő muzsikát.

Szinte egyidőben történt, hogy édesanyja meglepte egy  zongoratanárral és egy festő elvitte a Vasutas  Képművészeti Körbe.

A Bartók Béla Szakközépiskolában szerezte zongoratanári  végzettségét.

1985 óta a Magyar Alkotóművészek Országos  Egyesületének tagja, 33 éve foglalkozik csontfaragással és  barackmag miniatűrök készítésével.

Bár kisebb-nagyobb kitérőket tett a grafika, linómetszés,  szitanyomás, kerámia, porcelán, tűzzománcfestés, drágakőfaragás területén, mégis a barackmagfaragás a legkedvesebb területe. Több, mint 3000 barackmagot faragott már.

Mitológiai alakok, népi motívumok, nemzetünk nagyjainak, régi idők nagy művészeinek portréi domborulnak a magokon. A művész otthonosan mozog a görög és római mitológiában éppúgy, mint a magyar népi motívumok világában. Mint oly sokakat, őt is megihlette a páva, ami a középkorban a hiúság madara, később a szabadság jelképe lett, napjainkban pedig a népművészetek sokszínűségének a szimbóluma. De megfaragta Széchenyi István, a legnagyobb magyar arcmását is, emellett sok Krisztus-arcot, Máriát a gyermek Jézussal és II. János Pál pápát.

 

 

Vissza a tagokhoz >>