Horváth Zoltán

Horváth Zoltán

Magamról

1962-ben születtem Győrött, ott végeztem a konzit is. Pedig Pécsett szerettem volna, mert tudtam, hogy ott minden művészeti képzés egy intézményben folyik, ahogy szerintem mindenhol úgy kellene lenni a szakbarbárságot elkerülendő, és a művészek látókörét szélesítendő. (lsd. Athéni iskola) és persze titokban reménykedtem, hogy majd ott átjelentkezhetnék a képzőművészetire. Mert mindig rajzoltam, de festeni szerettem volna...

Így végeztem el a Zeneakadémiát, és lettem tagja a MÁV szimfónikus zenekarnak. Az Akadémia alatt is állandóan rajzoltam, grafit mellett már tussal is.

(Sajnos a fióknak, igaz nem is égetett a mutatkozni vágyás, kielégített az alkotás és időnként az ajándékozás öröme.) Pedig még mindig festeni szerettem volna. Aztán megtalált az AMT, szerencsémre.

Már-már felhagytam kedves hobbymmal, de a Társaság léte elegendő hajtóerőt ad, hogy inspirációimat képpé konvertáljam, és alkalmanként az ilyen tárlatokon bemutassam a termésemet. Néhány éve (végre) festek. Üvegfestékkel, üvegekre és üveglapokra. Ez kicsit két kedvencem keverékének tűnik. A szecesszió erősen színezett üvegablakai és díszítőművészete keveredik bennem némiképpen az izmusok kifejezésmódjával. Alapötletek a legváratlanabb magokból csíráznak ki. Olykor egy zenedarab, vagy csak a címe, egy rosszul látott fotó, egy szóbeli poén, vagy egy elmés beszélgetés egy AMT-s kollégával.

Úgy gondolom, a világot mindenki másképp szűri át magán, egyéni kifejezésmódunkkal talán jobb magyarázatot adunk magunkról és belső világunkról mint ahogy azt szavakkal tudnánk. Talán még magunknak is.

 

Vissza a tagokhoz >>